Dézi története mindent elmond arról, milyen küzdelmeket folytatnak az állatvédők, milyen ma a magyarországi állattartási kultúra, és mennyi ember kell ahhoz, hogy egy kutyán segítsünk. Dézi küzdelmes története alig egy éve, szilveszter után kezdődik, és elmondja, hogyan lesz egy elhanyagolt, ránézésre szomorú kutyából sok ember összefogásával boldog kutya.
2018. január elsején reggel hívták a bejelentő telefonszámunkat, amit a Szilveszteri Állatmentő Ügyelet főszervezője, Attila kezelt, hogy Egerben egy fekete cane corso bement egy raktár területére. Az ott lévők elvitték már chipet olvasni egy MOL kúthoz, chip volt is benne, és regisztrálva is volt, de furcsaság, hogy egy kecskeméti cím volt megadva. És itt nem jött a happy end. Egy helyi önkéntes, Bogi elment érte, Attila pedig közben beszélt a chipben regisztrált gazdival. A gazdi szerint ő december elején a kutyát elajándékozta, szerződést nem írt, a Jófogáson hirdette meg a kutyát, és a nevét és a címét sem tudja annak, akinek odaadta ingyen, csak a telefonszámát, és hogy ő egri. Azért kellett mennie, mert volt mellette egy kistestű kutya, aki bántotta Dézit. Igen, a kicsi bántotta a nagyot, ezért ajándékozták el őt. Az új tulajdonost hiába hívtuk, több napon át nem vette fel a telefont, és senkit sem hívott vissza. Ennyire kereste a kutyáját.
Az eredeti tulaj, ugye aki kecskeméti, azt ajánlotta, hogy ha el tudjuk vinni hozzá, akkor visszafogadja. Bogi vállalta is volna, és az oda-vissza több mint 300 kilométerre kért 10 ezer forint benzinpénzt, de a gazdi azt mondta, hogy hát így Karácsony után nem tud fizetni, egy fillérje sincs. Közben azt is kiderült, hogy a kutya csontsovány, ahogy a képeken is látszik, egyébként pedig nem idős, kb. 6 éves. Bogi leírása róla:
"Dézi barátságos, első perctől ragaszkodó, simulékony kutyus. Sajnos sovány és jelenleg tüzel. Nevére nem igazán hallgat, de könnyen kezelhető. Állatbarátok 3 napig gondját viselték, ők rendesen etették, valószínűleg a "gazda" nem túlzottan foglalkozott vele."
Az egri gyepmesteri telepen Attila megbeszélte, hogy el tudják helyezni pár napra, és felvette a kapcsolatot a Noé Állatotthon Cane Corso Fajtamentéssel. Ők másnapra ígértek választ, és reggel kapta is a jó hírt, hogy tudják következő nap fogadni. Szuper, már csak fuvar kellett neki. Attilának pár óra telefonálgatás után sikerült is találni, a Speciális Állatmentő Egység vállalta, hogy Budapestről lemegy Déziért, és felhozza. Ahogy a képen is látszik, az úton végig nyugodt volt, mindent fegyelmezetten tűrt. Így másnap este sikeresen megérkezett a fajtamentéshez, ahol talán végre elindulhatott az úton, aminek a végén egy gondoskodó, szerető gazdája és otthona is lett.
Dézit ugyanis idén márciusban örökbe fogadták, a fenti képen már boldog, mosolygós gazdis kutya. Köszönjük mindenkinek, aki akart, vagy ténylegesen segített Dézinek! Fantasztikus dolog, mikor ennyien összefogunk, és segítünk egy állatnak, akivel eddig senki sem törődött igazán. Sok sikert Dézi, legyen most már boldog életed!
