Ezt a cikket leginkább azoknak írtam, akik szerint a tűzijáték rendben van, "joguk van évente egyszer jól érezni magukat", "évente egyszer ki lehet bírni", és "nem igaz, hogy egyetlen éjszakán nem lehet vigyázni a kutyára". Nekik akarom megmutatni, hogy ezek a kifogások mennyire hazug állítások, és azt, hogy az ő tetteik mennyi fájdalmat okoznak ártatlanoknak, de nem csak fájdalmat, hanem sokszor halált is.

A Szilveszteri Állatmentő Ügyelet működése alatt minden évben csak hozzánk 800-1000 eltűnt vagy talált állatot jelentenek be ilyenkor. Ez már önmagában döbbenetes szám, de csak a jéghegy csúcsa, hiszen sok állat híre nem jut el hozzánk,

a valós száma a szilveszter miatt bajba került állatoknak több ezer (!),

csak az országban. Ráadásul sajnos bejött a jóslatom, hogy idén a korábbiaknál is sokkal nagyobb volt a tűzijáték- és petárda-őrület: több helyről lőtték fel, hosszabb ideig tartott, napokon át is. A cikk írásakor is rengeteg állat van még az utcákon, az ő sorsuk bizonytalan. Közülük pedig sajnos sokan nem élik túl mások szórakozását. Ezekből az esetekből szedtem most össze párat, hátha felnyitja a szemét pár embernek, aki eddig a tűzijáték és petárda szerelmese volt. A lentiek ugyanis cáfolják a szokásos válaszokat és kifogásokat, mert hiába vigyáznak a lakásban a kutyára, ha az szívrohamot kap, hiába tesznek meg mindent szilveszter este, ha 2-3 nap múlva is lőnek még fel megmaradt tűzijátékot, és emiatt rohamot kap a kutya, és sorolhatnám. De olvassátok el inkább a lentieket, és szörnyülködjetek, mennyire értelmetlenül haltak meg ezek az ártatlan kis lelkek! Korábban már bemutattuk, milyen veszélyekkel néz szembe egy kóbor kutya, de azt is jó, ha tudjátok, kedves petárdázók, hogy kisebbségben vagytok, mert egy korábbi felmérés alapján

az emberek kevesebb, mint egyötöde szereti és használja csak a tűzijátékot!

A kisebbség őrülete miatt szenved tehát a többség! Miért kellene ezt eltűrnünk? Miért gondoljátok azt, hogy ezt nekünk el kell viselni, és nektek jogotok vagy mások életét veszélyeztetni a szórakozásotok miatt?! Persze az sem igaz, hogy a gazdik minden esetben megtesznek mindent, ezekből is lesz pár példa a cikk végén.

Összeesett a lakásban és meghalt

Sofia, a 4 éves boxer kislány gazdijának fájdalmas vallomása Dombóvárról, az elmúlt szilveszter estéről mindent elmond, miért is nem tudott semmit sem tenni szeretett kiskutyája életéért:

"Ez volt a negyedik szilvesztere velünk. Sosem félt a tűzijátéktól, de minden szilvesztert a kutyusainkkal töltöttünk, hogy vigyázni tudjunk rájuk. Sajnos a tegnap esti elmebeteg tűzijáték-cunamit már ő sem tudta tolerálni. Összeesett, és bár a férjem egy órát küzdött az életéért, meghalt."

Azt is leírja - teljesen jogosan -, hogy eddig úgy gondolta, joga van ahhoz, hogy biztonságban érezze magát ő és bármelyik családtagja vagy szerette. De aznap este rá kellett jönnie, hogy nem így van, mert a tűzijátékozóknak több joguk van a szenvedélyük kiélésére, mint másoknak az életre. Ő csupán megpróbálhatja elbújtatni a szeretteit és reménykedhet, de ennél többet nem tud tud tenni.

Az elkeseredett gazdi azt is megkérdezi, mikor lesz végre a városa tűzijáték-mentes, és még két, nagyon fontos kérdést is feltesz, amit nagyon sok állatbarát tett már fel az évek alatt:

Hány állatnak kell még meghalnia? Miért gondoljátok ti, emberek, hogy jogotok van feldúlni a környezetetek nyugalmát?

Ezeken a kérdéseken bizony nagyon sok embernek el kellene már végre gondolkoznia. Hiszen hiába viszi be a gazdi a lakásba és marad a kutyával, hiába nem félt korábban sosem a tűzijátéktól, az sem garantálja azt, hogy most is így lesz. Főleg, ha olyan hosszú ideig tart, mint az idei, amikor még hajnal 4-5-kor is bőven lehetett hallani sok helyen szilveszterkor.

Szilveszter után napokkal történt meg a baj

Duffy egy mindössze négyéves kutya volt, akinek hányattatott kölyökkora volt, de örökbe fogadták, majd felnőttként mégis visszavitték a menhelyre (ilyenkor érdemes elgondolkozni az "örökbefogadás" szóban mit is jelent az "örökbe" rész). A kutya persze ezután összetört lelkileg, teljesen befordult. De úgy tűnt, mégis jóra fordul a sorsa. Duffy történetét mondja el innentől a menhely, az Állatbarát Alapítvány, akik védence volt, mert ennél szívhez szólóbban úgysem lehet: 

"Egy szép napon besétált két angyal, és azt mondták, nekik Duffy kell. Örökre, míg világ a világ. Visszaadták neki a hitet, a bizalmat, a reményt, a meleg otthon varázsát. Szerették, nagyon. Mi meg őket szerettük ezért. Nagyon.
Duffy nem igazán bírta a többi kutyát, de nekik komoly munkával sikerült ezen is változtatni, Duffy kapott egy társat is. Pár hónapja sajnos kiderült, hogy epilepsziával küszködik, vitték orvoshoz, kapott gyógyszereket, vigyáztak rá, a széltől is óvták.
Szilveszter éjjel nagyon hangosan szólt a zene, egész éjjel vele foglalkoztak, etették, játszottak vele, sikerült átvészelni az éjszakát, de Duffy stresszes volt végig.
Két nappal szilveszter után újabb váratlan durrogások jöttek. Valakinek megmaradt pár pirotechnikai cucca, és gondolta, még hadd szóljon. Duffy rohamot kapott, erőset, intenzívet, majd utána még 35-öt.
Nyilván kórházba rohantak vele, de

közel 40 epilepsziás roham után,

amikor már semmi nem használt, és képtelenek voltak kihozni őt ebből az őrületből, az orvosok tanácsára és a velünk való egyeztetés után meghozták a brutálisan fájdalmas döntést. Duffy elment. Mindössze 4 éves volt. Nincsenek szavak. Nincsenek."

Tehát az sem igaz, hogy egyetlen éjszakát kell kibírni, napokkal előbb vagy később is, bármikor lőhetnek még fel rakétákat, vagy dobhatnak el petárdát. Hogyan lehet erre felkészülni, mondja meg nekem valaki?

Félelmében, menekülés közben beszorult

"Egy gyepmesteri telepen halt meg szilveszter éjszaka ez a kis ártatlan arcú kutyus. Rajta már nem tudtunk segíteni" - írják a PCAS-os lányok.

Annyira félt a tűzijátéktól, hogy kidugta a fejét a rácson és megfulladt.

Bizonyára beszorult a nyaka a rácsok közé, még inkább pánikba eshetett, és nem tudta kihúzni a fejét. Lehet vádaskodni a gyepire, hogy miért nem vették észre, csak nincs értelme. Egy ilyen helyen ugyanis száz, vagy több száz kutya is lehet, amelyik ilyenkor mind ugat, és sokan próbálnak menekülni vagy elbújni. Ha volt is ott valaki, akkor sem lett volna könnyű észrevenni egyetlen kutyát a sokból. Ha viszont nem lett volna "háború", ő is élne még.

A lovak is rettegnek

De természetesen nem csak a kutyák félnek ilyenkor. A vadállatok is menekülnek, de a többi háziállat, köztük a lovak sem kivételek. Egy lovas írja le az "élményeit", amit minden szilveszter este át kell élnie ahelyett, hogy ő is szórakozhatna a barátaival:

"Mióta lovaink vannak, a szilvesztereket kb. este hattól reggel négyig beöltözve, mint egy eszkimó, kint töltöm velük. Próbálom nyugtatni őket. Nem panasz! Én akartam és akarom amíg erőm bírja! El szökni nem tudnak, a tartási körülményei nem engedik, de súlyos bélcsavarodást, kólikát kapni igen, ami az életükbe kerülhet.

Nem tisztem eldönteni helyes, vagy sem a tűzijáték! Kinek mi okoz örömet, tegye azt! Csak azt kérem, ha valaki picit is mérlegre tenné a kutyák, macskák, madarak, bárányok, bocik, lovak, stb. kínlódását, és a tűzijáték okozta "örömöt "... És úgy dönt, hogy mégse vásárol pirotechnikát, már megérte leírni ezt a pár gondolatot!"

Remélem most nem jut eszébe pár okos petárdásnak, hogy "miért nem viszi be a házba őket", bár én már semmin se lepődnék meg.

Elütötték, napokig ott feküdt

Sokszor persze a többi ember is ugyanúgy oka egy tragédiának, akár azzal is, hogy nem csinál semmit, csak félrenéz. Kecskeméten ez a kutyus több napon át feküdt a földön, még dudáltak is rá az autósok. De segítség csak túl későn jött. Emese, egy jólelkű állatbarát elment érte, az ő szavai:

"Elvittük a kutyát állatorvoshoz. Chip nincs benne. Röntgen készült róla. Elütötték, tüdőzúzódása van. Fájdalomcsillapítót, infúziót kapott. Reméljük, hogy jobban lesz és jelentkezik érte a gazdája."

A gazdi nem jelentkezett, de sajnos a kutyus elpusztult a belső sérülései és a kihűlés miatt, a gondos állatorvosi ellátás ellenére is.

Túl gondos gazdája viszont nem lehetett, ha chipet se tett bele - ami 9 éve kötelező -, így valószínűleg oltást se kapott soha, és nem is nagyon kereshette. Az is elképesztő, hogy napokon át kerülgették az autósok, mire valaki érte ment. Lehet, hogyha hamarabb kerül orvoshoz, még élne.

Leszállították a vonatról

Az előzőnél még elképesztőbb és elkeserítőbb eset ez, az ember el sem hiszi, hogy ez Európában történt meg. Ez a békés kutyus december 31-én felszállt a Szeged felé tartó vonatra, de Hódmezővásárhelyen lezavarták. Nem sokkal később elütve találták meg. Ennyi egy élet.

Kit zavart vajon a vonaton? Miért nem maradt vele valaki, és kért segítséget? Tényleg ennyire fontos volt rohanni valahova szilveszter este? Egy buliból elkésni rosszabb, mint hagyni meghalni valakit? Hiszen annyiszor elmondtuk már mi és sokan mások is, hogy ne hagyj magára egy kóbor állatot, mert lehet, hogy te vagy az utolsó esélye! Remélem legalább jó buli volt.

Háromszor szökött el este, negyedszerre infarktust kapott

De természetesen a fenti néhány esetben a gazdinak is nagy felelőssége van, ennél a kutyánál pedig ez nem is vitatható. Ez az eset 5 éve történt, azért zárom ezzel a felsorolást, hogy lássátok, semmi sem változott azóta. Ez a szerencsétlen kutya szilveszter este háromszor szökött el otthonról, mégsem engedték be a lakásba vagy zárták biztonságos, kevésbé hangos helyre. Negyedszerre az állat szívinfarktust kapott. A gazdája nem is vette ezt észre, ezért tette fel ezt a posztot, és csak másnap találta meg, már holtan a kutyáját.

Vajon miért nem zárta el az első eset után? Mi járt vajon a fejében, amikor hagyta egymás után többször elszökni? De az is persze igaz, hogyha nem lett volna tűzijáték, vagy nem annyira hosszú ideig tart, akkor ennek a felelőtlen gazdának se hal meg a kutyája. A kutya, aki semmiről sem tehetett: arról sem, hogy egyesek durrogtatnak, és arról sem, hogy a gazdája nem vigyázott rá. Ő csak az elszenvedője volt mindenki más rossz viselkedésének, és az életével fizetett mások önzőségéért.

Felteszem tehát én is azt a kérdést, amit az egyik gazdi feltett fentebb: mennyi állatnak kell még szenvednie és meghalnia azért, mert az emberek egy kisebb hányada azon örömködik, ha hangosan felrobban valami? Mikor lesznek végre tekintettel másokra, a körülöttük élőkre is? Tényleg megéri több ezer másik élőlényt veszélyeztetni, halálra rémíteni vagy halálba hajszolni azért, hogy egy rövid ideig jól érezze magát pár ember? És mi nevezzük magunkat civilizáltnak?