Hatodik éve minden szilveszterem azzal töltöm, hogy halálra rémült kutyákat próbálok haza, vagy legalább biztonságba juttatni. Teszem ezt több száz, hozzám hasonlóan gondolkodó állatbarát segítségével. Pintér Attila, a Szilveszteri Állatmentő Ügyelet megálmodója és főszervezője vagyok, és elmondom, hogyan "buliztam" én át az utóbbi napokat. A cikkben szereplő képeken a 2019/20 szilvesztere után talált kutyák vannak, akiknek még keresik ebben a pillanatban a gazdáját. Bővebb információ róluk a képük mellett, a Talált kutyák 2019/20 albumban.

A szilveszter nekem az elmúlt években nem a bulizást jelentette, hanem sokkos kutyákat, rengeteg bejelentést talált és elveszett állatokról, aggódást, amikor csak nehezen tudtam megoldást találni egy ijedt kutyának, és örömet, amikor mégis sikerült. Bosszant, amikor néhány ember csak a saját, pár perces örömére gondol, és az hidegen hagyja, hogy milyen fájdalmat és rettegést okoz ezzel másoknak. Hogy még mindig vannak emberek, akik szerint az csak az állatvédők hisztije, hogy szilveszterkor annyi kutya tűnik el, és különben is, hagyják már őket évente egyszer szórakozni. Elmondom, mi a valóság, tényekkel és pontos adatokkal támasztom alá, így már csak az nem érti meg, aki nem akarja,

600+ bajba került állat

Ennyi kutya és macska biztosan bajba került, ugyanis ennyit jelentettek be eddig (január 2. délig) a Facebook-oldalunkon vagy a bejelentő telefonszámunkon. De beszéljenek a számok:

Ezek a számok ebben a pillanatban is, miközben ezt írom, nőnek, kapkodjuk fel a telefonokat és rendezzük az oldalunkra posztoltakat. Sok kutyáról majd később kapunk bejelentést, de nagyon sokan nem jelentik be, ha elveszett a kutyájuk. Én azt kérem, hogy akinek elveszett a kutyája, az mindenképpen nézze végig a Facebbok-oldalunkon a Talált kutyák albumunkat, illetve a blogban talál javaslatokat, mit tegyen még. Aki pedig kóbor kutyát lát, annak ebben a posztban adunk tanácsokat.

500 önkéntes

Az idén minden eddiginél többen jelezték felénk, hogy segítenek a durrogtatások miatt elszökő állatokon. A korábbi kétszáz fős adatbázist így bőven megdupláztuk, ami nagyszerű dolog, köszönöm nektek, fantasztikusak vagytok! Ez szerintem azt jelenti, hogy egyre több embert érdekel az állatok sorsa, és egyre többen akarnak segíteni nekik. És talán azt is, hogy egyre jobban vagyunk képesek összefogni egy közös cél érdekében. Az adatbázist ezen a linken érheted el, ha segítségre van szükséged.

Sok helyi szerveződés

Azt látjuk, hogy nagyon sok helyi állatmentő csapat remekül dolgozott idén, megszervezték a mentéseket, kommunikálták, hogy elérhetőek lesznek. Ezért sok talált kutyával őket keresték meg, gyorsan kimentek, chipet olvastak, és sikeres találat után hazavitték az ebet. Ez nagyszerű, a helyi közösségeknek és szerveződéseknek hatalmas ereje van, és ahogy látszik is, remekül tudnak működni. Innen is gratulálok minden ilyen szerveződésnek, akár spontán volt, akár szervezethez köthető!

Kevesebb kutya veszett el?

A híradásokban sok helyen látom, hogy talán kevesebb kutya veszett el idén, mint az előző években. Én nem gondolom ezt, több ok miatt sem.

Egyrészt, még nincs vége a "szezonnak", sok eltűnt kutyát még ezután fognak bejelenteni. Várták, hogy hazamegy, vagy máshogyan keresték, esetleg most vették észre. A tűzijátékok miatt sokkos állapotba került kutyák lehet, hogy most fognak előbújni, mert most már lenyugodtak, éhesek, és az első munkanappal embereket is látnak az utcán. És az utóbbi azt is jelenti, hogy ezek az emberek észrevehetnek olyan kóbor kutyákat, akiket eddig senki sem. Tehát még  bőven nőni fog ez a szám.

A másik ok az előző pontból következik, vagyis mivel sok kutyát a helyi önkéntesek fogtak meg és vittek haza rövid idő alatt, ezeket máshova, például az Ügyelethez senki nem vitte át. Így ezek a mi nyilvántartásunkba nem kerültek bele, de attól még ugyanolyan elvesztések. Így most sok kisebb nyilvántartás van, amiket senki sem tud összeadni.

Jobb gazdák, figyelmesebb emberek?

Egy harmadik ok a kevesebb bejelentésre lehet az, hogy felelősebbek lettek az állattartók, mint tavaly, vagy korábban voltak. Én ezzel a kijelentéssel óvatosan bánnék, mert egy ilyen gondolkodásbéli változás nem egyik napról a másikra történik, tehát azt nem hiszem, hogy sokan, akik tavaly ilyenkor nem zárták be a kutyát, most bezárták, vagy ha tavaly nem volt chipelve, most már van. De az biztos, hogy több évre visszamenőleg látok egy pozitív változást az állattartási kultúrában, és egyre több kutyát chipelnek, egyre többre vigyáznak. Öt évvel ezelőtthöz képest például sokkal jobb a helyzet.

Emellett viszont én azt vettem észre, hogy az átlagemberek - akik egyébként nem mentenek állatokat - is sokkal érzékenyebbek és figyelmesebbek egy kóbor állat láttán. Míg régebben szinte mindenki elment egy utcán lévő kutya mellett, és kevesen álltak meg segíteni, most már azt tapasztaljuk, hogy egyre többen veszik észre őket, állnak meg, és kérnek segítséget.

Mindkettő valószínűleg annak köszönhető, hogy évek óta minden állatvédő szervezet minden létező fórumon felhívja a figyelmet a szilveszteri elvesztésekre, mint ahogyan az Ügyelet is, sokan mások is tanácsokat adnak, mit kell csinálni egy kóbor állat láttán. Így ezek az emberek tudják, mit kell tenni, és hogy kihez fordulhatnak ilyenkor, mert egyre több szervezet segít ilyenkor és teszi közzé az elérhetőségét.

Ki a felelős?

Még szilveszter előtt a Facebook-oldalunkon közzétettük egy szavazást, amiben megkérdeztük, hogy ki a felelős, ha elszökik a kutya szilveszterkor: a gazdi vagy a petárdázó? Az emberek több, mint 60%-a a gazdit hibáztatja. Mert ő nem vigyázott a kutyára, mert ő vállalt érte felelősséget. A petárdázó/tűzijátékozó pedig csak szórakozni akar, évente egy este hadd tegye már meg.

Az én véleményem erről az, hogy ez sokkal összetettebb probléma ennél. Egyrészt, a petárda szilveszterkor is tilos, egyes kategóriájú tűzijátékok vannak engedélyezve szilveszter estétől másnap reggelig. Azonban a hozzánk érkező bejelentések és posztok alapján az igazság az, hogy sok helyen, főleg vidéken már Karácsony után elkezdik a durrogtatást. És ameddig egy éjszakára lehet készülni, egy hétre sokkal nehezebb. Emellett, ha a kertbe dobja be valaki a petárdát december 27-én, arra hogy készüljön fel a gazda? Ha a pórázon sétáltatott kutya mellé dobják a petárdát, arra hogyan lehet számítani? Ha a kutya a lakásban remeg a félelemtől, epilepsziás vagy szívrohamot kap, hiába minden megelőzés, akkor mi a teendő? 

Élni és élni hagyni!

A fenti mondást olyan valaki hozta fel nekem, aki a petárdázás mellett érvelt, miszerint hagyjuk élni őket is, felesleges a riadalomkeltés és a hiszti, ha a kutya elveszik, az a gazdi hibája.

Sok rossz, felelőtlen gazdi van, ez igaz. Akik nem vigyáznak a kutyájukra, akik nem keresik, ha elveszik, nem érdekli őket, mi lesz az állattal. De nagyon sok jó gazdi is van, a kutyáját szerető és féltő ember, akik ilyenkor tehetetlenül nézik kedvencük szenvedését. Akik nem buliznak, hanem otthon maradnak és vigyáznak a kutyájukra. Nekik miért nem jár a bulizás? Nekik, és a kutyájuknak miért kell rettegve tölteniük az év elvileg legfelhőtlenebb éjszakát? És miért kell nekik elviselniük azt, hogy mások, akik nem foglalkoznak velük, törvénytelen eszközöket is használva, féktelen őrjöngésbe kezdenek minden év végén? A gazdiknak és állataiknak miért van kevesebb joguk, őket miért nem védi senki és semmi? Miért ők legyenek tekintettel azokra, akik a törvényt és őket sem tisztelik, és miért ők szenvedjenek mások viselkedése miatt? Mikor jön már el végre az az idő, amikor egymást is figyelembe véve tudunk együtt élni, úgy, hogy ne veszélyeztessünk másokat? Élni is élni hagyni!